Nem a „fejünkben” van a probléma – hanem a testünkben őrzött válaszokban
Sokan felnőttként is úgy élik meg a mindennapokat, mintha folyamatos készenléti állapotban lennének:
- Nehezen alszanak
- Állandó feszültséget vagy belső nyugtalanságot éreznek
- Reagálásaik túl hevesek vagy épp túl tompák
- Gyakran elkerülik a kapcsolódást vagy épp túlközelednek
- Folyamatos belső „önkritikus párbeszéd” zajlik bennük
És közben gyakran azt kérdezik maguktól:
„Miért nem működik rajtam a terápia?”
„Miért értem, hogy nem veszélyes már, de mégis így reagálok?”
„Miért fáradok el ennyire egy átlagos nap után?”
Mi a traumaszemléletű idegrendszeri fejlesztés?
A traumaszemléletű idegrendszeri fejlesztés egy testközpontú, idegtudományi alapokon nyugvó megközelítés, amely nem a gondolatokat, hanem az idegrendszer állapotát helyezi fókuszba.
Ez a megközelítés abból indul ki, hogy:
A trauma nem a történetben van, hanem abban, ahogy a testünk és az idegrendszerünk elraktározta a történteket.
Amíg az idegrendszer nem érzékeli biztonságban magát, addig a legjobb szándékú pszichoterápia vagy beszélgetés is korlátozottan hat – mert a test túlélésre van hangolva.
A traumaszemléletű fejlesztés célja, hogy az idegrendszer fokozatosan megtanuljon átváltani a túlélésből a kapcsolódás és nyugalom állapotába.
Miért nem mindig elég a pszichoterápia önmagában?
A pszichoterápia fontos – de nem minden esetben elégséges, különösen ha:
- A traumatikus élmény korai életkorban történt, amikor még nem voltak szavaink
- A test folyamatosan feszültségben van, még akkor is, ha az elme már „feldolgozta”
- Az ADHD-hoz hasonló működés mögött idegrendszeri túlingerlés vagy alulkapcsoltság áll
- A beszélgetés során nincs kapcsolatban a testérzetekkel, vagy a szabályozás nem érhető el
A traumák integrálása sokszor nem kognitív szinten akad el, hanem fiziológiai szinten – az idegrendszer nem képes még biztonságot érzékelni, ezért újra és újra ugyanazok a reakciók jönnek elő.
A traumaszemléletű idegrendszeri fejlesztés segít abban, hogy a test megtapasztalja, hogy már nincs veszély, és ezáltal nyitottabbá válik a pszichoterápiás munka is.
Miben tud segíteni ez a megközelítés felnőtteknek?
- Trauma utáni állapotok (gyermekkorból hozott vagy felnőttkori traumák feldolgozásának támogatása
- ADHD-s működésmód, ami sokszor rejtett, krónikus túlélési állapotból fakadó
Kiégés, idegrendszeri túlterheltség, krónikus stress - Szorongás, pánik, feszültség – amikor a test „nem tud kikapcsolni”
- Alvásproblémák, fáradtság, túlingereltség vagy lekapcsolódás
- Kapcsolódási nehézségek, túlzott elkerülés vagy érzelmi túlintenzitás
- Érzelmi szabályozási zavarok, dühkitörések vagy elfojtás
- Önbizalomhiány, túlzott megfelelési kényszer, önkritika
Milyen eszközöket használunk a folyamatban?
A traumaszemléletű idegrendszeri fejlesztés nem klasszikus terápia, hanem egy erőforrás-építő folyamat, amelybe a következőket építjük be, személyre szabottan:
Hallásterápiák (pl. Safe and Sound Protocol, Focus System) – a hallórendszeren keresztül hatunk az idegrendszer állapotára
Mozgás alapú idegrendszeri gyakorlatok – az agy és test újrahuzalozásához
Légzés- és szabályozási technikák, amelyek a biztonságérzetet támogatják
Testtudat-alapú jelenlét – tanulás a belső állapotok megfigyelésére és újraszabályozására Érzelmi kísérés, ha szükséges: segítek nevet adni a testreakcióknak, és integrálni az élményeket
Miért keress meg engem?
Saját élményből és gyakorlati tapasztalatból dolgozom – nem csak szakmai eszköztáram van, hanem valódi megértésem a folyamatról
Személyre szabott, gyengéd, mégis hatékony munkában hiszek – nincs „egy protokoll mindenkinek”
Nem „javítani” akarok, hanem segíteni, hogy újra kapcsolódni tudj önmagadhoz, és azt érezd: nem vagy hibás, csak a tested védekezik
Ha máshol már próbáltál sok mindent, és még mindig úgy érzed, nem jutsz tovább – itt lehet, hogy megtaláljuk azt a szintet, amit eddig nem érintettetek
Ha azt érzed, hogy érted már, mi történt veled, de a tested még nem nyugodott meg, vagy ha az ADHD-d mögött valami mélyebb, szabályozási nehézség húzódik,
akkor a traumaszemléletű idegrendszeri fejlesztés lehet az a hiányzó láncszem, ami segít új alapot teremteni a változáshoz.
Jelentkezz be konzultációra, ha készen állsz arra, hogy ne csak megértsd magad – hanem valóban másként kezdj el működni.