Polivagális elmélet

Dr. Stephen Porges

 a polivagális elméletet és a Safe and Sound Protocolt kifejlesztő idegtudós

Polivagális elmélet evolúciós, idegtudományi és pszichológiai állítások gyűjteménye, amelyek rámutatnak a vagus ideg szerepére az érzelmi szabályozásban, a szociális kapcsolatokban, a félelemreakciókban és a traumában. A Safe and Sound Protocol egy akusztikus stimuláció, a vagus ideget stimulálja. "A vagus a tizedik agyideg, és a paraszimpatikus idegrendszer fő eleme. A vagus ideg számos kulcsfontosságú testi funkciót felügyel, beleértve a hangulat szabályozását, az immunválaszt, az emésztést és a pulzusszámot. Ezenkívül az autonóm idegrendszer központi összetevője. Kétirányú kapcsolatot hoz létre az agy és a gyomor-bél traktus (a bél-agy tengely) között. Lényegében a vagus ideg információs szupersztrádaként működik, amely adatokat küld az agynak a belső szervek állapotáról. A vagus ideg a belső szervek szabályozását is lehetővé teszi olyan gyakorlatok révén, mint a jóga és a tudatos légzés. A polivagális elmélet rámutat az autonóm idegrendszer/vagus ideg evolúciós változásaira, amelyek csak az emlősökre jellemzőek. Ez a speciális huzalozás lehetővé teszi, hogy az emlősök biztonságban legyenek, kötődő kapcsolatban, megerősítve az együttműködő és kölcsönös kapcsolatokat.

A hagyományos definíciók az autonóm idegrendszert két alrendszerre osztják. Ez a két alrendszer a szimpatikus idegrendszer és a paraszimpatikus idegrendszer. Ezenkívül a hagyományos nézet hangsúlyozza, hogy az üzenetek az agyból a testbe/belső szervekbe jutnak. Ez a nézet azt állítja, hogy az autonóm kontroll felülről lefelé történik, az agy irányítja a testet. A polivagális elmélet az autonóm idegrendszert három alrendszerre osztja. A hagyományos alrendszerek, a szimpatikus és paraszimpatikus alrendszerek mellett a polivagális elmélet hozzáadja a ventrális vagus működést. A ventrális vagus működés a paraszimpatikus idegrendszerújabb ága. Felelős az együttműködő és kölcsönös magatartásért. A ventrális vagus működés aktiválja a szimpatikus működést és a dorsális vagus/ Shut Down védekező működését olyan magasabb agyi viselkedésekké alakítja át, mint a játék és az intimitás. A polivagális elmélet hangsúlyozza, hogy az agy és a test/belső szervek közötti kommunikáció kétirányú. Ebben a modellben a neurológiai üzenetek 80%-a testből/belső szervekből érkezik az agyba. És az azoknak csak 20%-a jut el az agyból a testbe. Ezért a hagyományos felfogástól eltérően a test nagyobb mértékben befolyásolja az agy működését.

"Porges kimutatta, hogy bizonyos hangfrekvencia-tartományok szorosan összefüggenek a veszély-, illetve a biztonságérzetünkkel. Minden fajnak más ragadozói vannak, és a ragadozók által kiadott hangok kapcsolják be a zsákmányállataiknál "harcolj vagy menekülj" szimpatikus reakciót. Közvetlen kapcsolat van a hallókéreg és az agy fenyegetettség-rendszerei között: ez az oka annak, hogy a váratlan, riasztó zajok azonnali, rendkívül erős szorongást és nyugtalanságot képesek kiváltani. Az evolúció úgy alakította a fajokat, hogy a fajtársak közötti kommunikációban, olyan hangfrekvenciákat használjanak, amelyeket a ragadozóik nem hallanak. A hüllők például, amelyek évmilliókon át vadásztak olyan közepes nagyságú emlősökre, mint az ember is, nem képesek észlelni az emberi beszéd frekvenciáit. Amikor az emberek biztonságban érzik magukat, paraszimpatikus idegrendszerük kikapcsolja a "harcolj vagy menekülj! reakciót. .....a paraszimpatikus működés ugyanakkor be is kapcsol egy "szociálsi érintkezési rendszert", valamint a középfül izmait is, hogy az emberek így hallgathassák egymást, kommunikálhassanak és kapcsolatot teremtsenek egymással. A paraszimptaikus idegrendszer pontosan azért segíti a másokkal való kapcsolatteremtést, mert azon agyi területekre hat, amelyek a középfül izmait szabályozzák (ezeket az izmokat azért használjuk, hogy ráhangolódjunk az emberi beszédfrekvenciáira) és mert bekapcsolja a hangképzéshez és a mimikához használt izmokat is. A "paraszimpatikus üzemmód" tehát a nyugalomról, az összeszedettségről és a másokkal való összekapcsoltágról szól." Dr. Norman Doidge

Dolgozom olyan koraszülött és traumatizált iskoláskorú gyerekekkel, akikből az olyan erős, mély frekvenciás hangok, mint a repülőgép, erősebb széllökés, mennydörgés, motoros fűrész, kutyaugatás hangja stb. írreálisan erős félelmi reakciót vált ki. Elmondásaik alapján, nem csupán a hangok zavarják őket, hanem a hang utáni következményektől rettegnek, úgy érzik valami fenyegeti az életüket, valami rossz dolog fog történni. A traumatizált és az idegrendszeri fejlődési rendelleneséggel küzdő gyerekek és felnőttek nagy része nehezebben fókuszál az emberi beszédhangra, a környezet zajait erőssebnek és zavaróbbnak érzik beszélgetés közben, figyelmük hamar elfárad és motivációjukat elvesztik a beszélgetésben való részvételben. Iskolásoknál ez a probléma jelentősen befolyásolja az iskolai teljesítményüket.