Szeretettel köszöntelek!
Bartus Ágnes vagyok, két gyermek édesanyja, fejlesztőpedagógus, mozgásterápiás
szakember, alkotó-fejlesztő meseszakpedagógus, valamint Safe and Sound Protocol, Rest and
Restore Protocol és Focus System provider. És ADHD-s.
Sok segítő szakemberhez hasonlóan én is a személyes élményeimen keresztül alakítottam ki a saját terápiás szemléletemet. Én magam is és a családom is számos idegrendszeri kihívással nézett szembe. A Traumaszemléletű Idegrendszeri Fejlesztés a mi gyógyulástörténetünk.
Munkámban azokat az idegrendszert támogató módszereket ötvözöm, amelyek tapasztalatom szerint valódi változást tudnak elindítani pszichés és idegrendszeri nehézségek esetén. Minden rossz mentális állapot és gyakran az eltérő idegrendszeri fejlődés mögött ott húzódik az idegrendszer kimerültsége, a vegetatív idegrendszer diszregulációja. Ilyenkor az ember – akár gyermek, akár felnőtt – a világot nem biztonságosnak, hanem fenyegetőnek érzékeli.
Személyesen is átéltem ezt az állapotot.
Kedves olvasó, aki most az oldalamon vagy: pontosan tudom, mennyire kimerítő és fájdalmas tud lenni ezzel együtt élni. A vegetatív idegrendszer túlzott védelmi reakcióinak lecsendesítése nem egyik napról a másikra történik – de lehetséges. Szeretnélek bátorítani: akár magadnak, akár gyermekednek keresel segítséget, létezik út a szabályozottabb, stabilabb idegrendszeri működés felé.
Az idegrendszeri kihívások rendkívül sokfélék, és nincs egyetlen „univerzális” megoldás. Ugyanakkor vannak olyan fejlesztési irányok, amelyek alapvetőek minden fejlődéshez. Ezek közé tartozik az agy és a test közötti kapcsolat megerősítése.
Az idegrendszer nem a fejünkben „lakik” – hanem az egész testben jelen van. A testünkkel való kapcsolat – az, hogy hogyan érzékeljük a belső állapotainkat (pl. szívverés, izomfeszülés, légzés), mennyire tudjuk érzékelni a határainkat, vagy épp hogyan vagyunk jelen a mozgásban – kulcsfontosságú az érzelmi és mentális stabilitás szempontjából. Ha ez a kapcsolat gyenge vagy zavart, akkor könnyen elveszítjük a biztonságérzetünket, nehezebbé válik a szabályozás, a figyelem irányítása, sőt még az önbizalom is csorbulhat.
A fejlesztés során ezért nagy hangsúlyt helyezek arra, hogy a testérzékelés finomodjon, a testtudat megerősödjön. Amikor a gyermek (vagy a felnőtt) újra kapcsolatba kerül a testével, akkor olyan belső erőforrásokra találhat rá, amelyek révén képes lesz jobban szabályozni önmagát, rugalmasabban reagálni a stresszre, és fokozatosan visszatalálni az egyensúlyhoz.
A hallásterápiák ebben is fontos szerepet játszhatnak – a zene, a hangok és a ritmus nemcsak az érzékelést és figyelmet fejlesztik, hanem támogatják a testhez való kapcsolódást is. A mozgás, a ritmikus tevékenységek és a zenei élmények együttesen képesek visszavezetni minket ahhoz az állapothoz, ahol biztonságban érezzük magunkat – a testünkben.