Sok szülő és pedagógus tapasztalja, hogy egy gyerek figyelmetlen, szétszórt, nehezen követi az utasításokat, vagy gyakran lemarad az iskolai feladatokkal. Nem írja le pontosan a házit, hiányos a füzete, nem emlékszik, mi hangzott el. A felnőttek ilyenkor gyakran figyelemzavarra, motivációhiányra vagy lustaságra gondolnak.
Pedig ezek mögött a tünetek mögött gyakran egy kevésbé látványos, de nagyon is valós nehézség húzódik meg: a beszédértés zavara.
A beszédértési nehézséget sokszor nem ismerik fel
A beszédértés problémája nem mindig nyilvánvaló. A gyerek hall, válaszol, beszél is – mégis előfordul, hogy nem pontosan érti, amit mondanak neki. Különösen zajos környezetben, csoportos helyzetekben, vagy hosszabb, összetettebb utasításoknál tűnhet fel, hogy lemarad, elcsúszik a figyelme, hibázik. A felnőttek sokszor úgy érzik, mintha „átment volna rajta a szó”.
Ez nem azért van, mert nem akar figyelni. Gyakran egyszerűen nem tudja tartani a feldolgozás tempóját, vagy nem képes kiszűrni, hogy a sok inger közül mi a lényeges.
A tanulási nehézségek mögött gyakran idegrendszeri sajátosság áll
A beszédértés nehézsége gyakori diszlexiás és egyéb tanulási zavarokkal élő gyerekeknél. Ennek egyik fontos alapja a fonológiai feldolgozás zavara – vagyis az, hogy a gyermek nem tudja elég pontosan és gyorsan feldolgozni a beszédhangokat. Ez nemcsak az olvasást, hanem már a hallott szöveg értését is nehezíti. A gyerek talán hallja a szavakat, de nem tudja azokat értelmes egésszé összerakni.
Ez a nehézség nem pusztán nyelvi, hanem idegrendszeri működéshez kapcsolódik. Sok esetben eltérő idegrendszeri fejlődés áll a tanulási nehézségek hátterében. Ezek a gyerekek másképp dolgozzák fel az ingereket, érzékenyebbek lehetnek a hangokra, fényekre, érintésre, vagy nehezebben szabályozzák az arousal-állapotukat. Könnyen túlterhelődnek, és ilyenkor az agyuk nem a tanulásra vagy megértésre fókuszál, hanem a túlélésre.
A szorongás és az önbizalomvesztés is következmény
Ha egy gyerek nap mint nap azt éli meg, hogy nem érti, mit kérnek tőle, lemarad, hibázik, akkor ez fokozatosan kikezdi a biztonságérzetét. Elkezd szorongani, előre fél a feladatoktól, egyre kevésbé mer kérdezni vagy megszólalni. Az önbizalma csökken, és kialakulhat benne az az élmény, hogy ő „rossz tanuló”, „ügyetlen” vagy „nem elég okos”.
Ez az érzelmi és idegrendszeri állapot tovább nehezíti a tanulást. A gyerek diszregulálttá válik: nehezen nyugszik meg, túlpörög vagy leblokkol, impulzív vagy elzárkózó lesz. Ilyenkor a figyelem, a beszédértés és az emlékezet is gyengébben működik. Ez nem akarat kérdése, hanem egy mély testi reakció, amit az idegrendszer diktál.
Mi történik a beszédértéssel diszregulált idegrendszer esetén?
Amikor a gyerek idegrendszere „riasztó üzemmódban” működik, akkor az agya a veszélyekre van hangolva – még akkor is, ha nincs valódi veszély. Ilyenkor a hallás inkább a mélyebb, élesebb, fenyegető hangokat erősíti fel, és nem tud jól ráhangolódni a finom beszédhangokra. A gyerek lehet, hogy hallja a szavakat, de nem képes pontosan feldolgozni őket. A beszéd elmosódik, szétcsúszik, zajként érzékelődik.
Ilyen állapotban nem lehet tanulni, nem lehet figyelni, és nem lehet jól teljesíteni.
A tanulás nem csak képesség, hanem idegrendszeri állapot kérdése is
Sok fejlesztési program azon alapul, hogy ha eleget gyakorlunk, akkor javulni fog a teljesítmény. Ez részben igaz, de csak akkor, ha a gyermek idegrendszere képes befogadni azt, amit tanítanak neki. Ha a gyermek idegrendszere túlterhelt, bizonytalan, vagy gyakran kerül túlélő üzemmódba, akkor még a legjobb tanítási módszerek sem érnek célba.
Ilyenkor nem a tartalom a probléma, hanem az „ablak”, amin keresztül a világot be lehet fogadni. És ezt az ablakot először idegrendszeri szinten kell kinyitni.
Hogyan tud ebben segíteni a Safe and Sound Protocol és a Focus System?
A Safe and Sound Protocol (SSP) és a Focus System nem kognitív fejlesztések, és nem a gyereket próbálják „megjavítani” vagy tanítani. Ezek olyan idegrendszert célzó eszközök, amelyek a feldolgozási és szabályozási folyamatokat segítik újrahangolni.
Az SSP egy hangfeldolgozáson alapuló eljárás, amelyet fülhallgatón keresztül hallgatott, speciálisan szűrt zene segítségével végeznek. Ez a zene úgy van kialakítva, hogy aktiválja azokat az idegpályákat, amelyek a beszéd hangjainak észleléséhez, a társas kapcsolódáshoz és a nyugodt, befogadó állapothoz kapcsolódnak. Célja, hogy a gyermek idegrendszere kilépjen a készenléti állapotból, és visszataláljon egy biztonságosabb, nyitottabb idegi alapállapotba.
A Focus System ezt a munkát folytatja tovább. Itt a gyermek a zenét mozgással, ritmus- és figyelemfeladatokkal kombinálva hallgatja. Ez a rendszer az érzékelés, a mozgás és a figyelem integrációját támogatja – vagyis azt a komplex idegrendszeri hátteret, ami szükséges ahhoz, hogy a gyermek könnyebben tudja értelmezni, amit hall, és összpontosítani tudjon.
Mindkét megközelítés azon a felismerésen alapul, hogy a tanulás feltétele nemcsak a képességek megléte, hanem a biztonságérzet. Csak akkor tudunk befogadni, tanulni, kapcsolódni, ha az idegrendszerünk készen áll erre.
Ha egy gyerek nem érti, amit mondanak neki, az nem azért van, mert nem figyel vagy nem akar. Gyakran azért van, mert az idegrendszere nincs abban az állapotban, hogy be tudja fogadni azt, amit hall. Ezen az állapoton lehet segíteni – de nem szigorral vagy gyakorlással, hanem támogatással, türelemmel és az idegrendszer saját ritmusát követő eszközökkel.