Lehet kicsit hosszú lesz, de én is le szeretném nektek írni a mi történetünket az SSP-vel kapcsolatban. Annyi minden változott és épp ezért lesz hosszú. Kb. 20 hónapos volt a lányom amikor „fura” dolgokat vettem észre rajta és láttam, hogy ismerőseim gyerekei teljesen mások. Persze mindenkitől megkaptam, hogy „Jajj, még kicsi, majd figyel stb.” De éreztem, hogy valami nem oké csak az anyai ösztönömre hallgattam. Nem tartott szemkontaktust, a nevére nem figyelt. Ez volt az első két tünet. Ekkor még nem ismertem Ágit így elkezdtük a TSMT tornát azáltal már figyel a nevére és tart szemkontaktust és erre az SSP is rásegített rendesen, mert éreztem csak a torna nem elég. Aztán figyelmes lettem a többi tünetre. Sorbarendezés! A konyhába a székeket sorbarakta, a játékasztalát, játékalagútját, műanyag székét, de akár még az éjjeli szekrényt is képes volt elhúzni és ezeket egymás mellé tenni akármit elhúzgált mindegy volt neki. Még a tejeket is sorbarakta. Ekkor szóltam a védőnőnek aki hallott Ágiról mondta keressük fel. Ekkor már megjártunk egy pszichiátert is aki azt mondta, hogy autisztikus tünetei vannak. Amúgy sejtettem, hogy ezt fogom hallani. Elkezdtük az SSP-tmájus 10.-én! Az SSP által a sorbarendezése megváltozott jó irányba. Előszöris az éjjeli szekrény és a tej minden ilyen nagyobb tárgy vagy berendezési tárgy maradt a helyén csak a kisebb dolgokat rendezte vagy rendezi sorba. Azért írom így, mert már tényleg egyre ritkábban rendez sorba. Pl. Játékkockákat, de abból is 3-4 darab és utána nem érdekli, nyugodtan szétszedhetem a sort nem érdekli. Ezelőtt néha-néha hisztizett miatta. A következő tünet az volt, hogy feltűnt nem adott ide semmit.. Akárhogy kértem nem akarta. Inkább eldobta. De magától se hozott nekem semmit. Nos ez is megváltozott! Először is magától hozta ide a melltartómat a fiókból és a fejemre tette. Nagyon örültem neki. 
Nem a kezembe adta a fejemre tette. A napokban viszont, ha mondom neki, hogy kérem a KEZEMBE adja a gyerekem azt ami épp a kezébe van és van amikor már magától is odahozza nekem, ha úgy gondolja. Hihetetlen! Másnak ez tök természetes.. Nekünk nem. Sőt, ha eszik megfelezi velünk pl. a kiflit és a szánkba teszi. 
ezelőtt ilyen soha nem volt. Következő tünet ami feltűnt, hogy nem ad puszit. Az SSP által ez is megváltozott! Mondom neki, hogy puszi és tartja a száját. (hozzá kell tennem, hogy alapból sok dolgot nem ért a lányom, de az SSP-től már egyre több mindent megért!) pl.: hami, puszi, tapsi ölelés, csukd be, ülj le. Ezelőtt, mint aki meg se hallja kb… Kb. 2-3 hete már a lábát is ügyesen tartja, ha cipőt vagy zoknit kell felvenni, vagy ha törölközés van és hajmosás közben sem sír már. Én lepődtem meg a legjobban mikor tartotta a kis lábait. :)Sőt már ruhát csipeszelni is segít! 
Sajnos ami még feltűnt, hogy nem oké az a beszéd és a beszédfeldolgozás, ahogy fentebb írtam is. Nem beszél, de az SSP óta legalább gagyog. Dadada, bababa, dajdaj. Most már kaka közben mondja, hogy jajj, jajj. 
ezt tegnap kezdte el. 
Az udvaron van 2 kutyánk. Feltűnt, hogy hugom lánya aki 17 hónapos ölelgeti őket, de az én lányom kb. levegőnek nézte őket. A kicsi kutyánkon képes volt átmenni, mintha egy kő lenne. Az SSP óta ez is megváltozott. Szereti, imádja, öleli őket. Néha már menekülnek. A terápia óta imád a lányunk velünk fogócskázni, labdázni. Sajnos eddig semmi ilyesmibe nem volt részünk, de most már napi szinten! Amúgy szerepjátékozni sem szerepjátékozik még és nem is mutogat. Pl. Babázás, de idővel tudom, érzem hogy ez is változni fog. SSP által a finommotorikája is erősödött. A formakirakós játékot már be tudja illeszteni a helyére. Nem mindet, de van amit igen, sőt az üvegekre a kupakot is rá tudja tenni, vagy ha mutatom neki, hogy a tányér az asztalra való leteszi oda, de ha bármi mást mondok neki, hogy ez idevaló akkor odarakja. A cumisüveget se dobja már el, hanem szépen leteszi, ha nem kéri már az innivalót. Éneklem neki a kedvenc mondókáit és felismeri. Mosolyog, tapsol közben. Eddig csak a tévében ismerte fel őket. Ha mosolygok csak úgy rá, akkor visszamosolyog. A kishugát is egyre jobban elfogadja aki nem sokára 6 hónapos. Kevesebb, mint 1 hónap alatt 2 nap híján ilyen sok minden változott és még fog is változni tudom, érzem és, ha 1 év múlva vissza kell mennünk a szakszolgálathoz végleges diagnózist kapni érzem, hogy addigra jó lesz minden! Bízok magunkba, bízok Ágiba és az SSP-b
elszigetelt világ-újrakapcsolódás
