Az idegrendszer újrahuzalozható – ezt ígérik azok a fejlesztő módszerek, amelyek nemcsak a viselkedést célozzák, hanem az érzékszervi feldolgozás mélyebb rétegeit is. A hallásterápiák – mint az SSP vagy a Focus System – különösen hatékonyak lehetnek a szenzoros integrációs zavarral élő gyerekeknél. A hangokon keresztül a biztonságérzethez, a figyelemhez és az önszabályozáshoz is utat találhatunk.
Pár hét hallgatás után hatalmas különbség
Anita kislánya szenzoros integrációs zavarral küzdött. Két terület volt különösen érintett: az evés és a székletvisszatartás. „Semmilyen hozzátáplálást nem volt hajlandó elfogadni, csak az anyatejet” – idézi fel Anita, aki utólag már látja, mennyire erős jel volt a kislány öklendezése, ha mások ettek a jelenlétében.
Ahogy nőtt, és egyre több inger érte, ezekkel egyre nehezebben tudott megbirkózni. Egyszer csak félni kezdett a család kutyájától, majd már nemcsak tőle: gyerekektől, állatoktól, a legapróbb bogaraktól is – és ez lassan beszűkítette az egész család életterét.
A szeparációs szorongás is felerősödött. „Eljutottunk egy olyan pontra, ahol már tarthatatlan volt a helyzet. Egy cicától is pánikba esett. Ehhez társult a székletvisszatartás – már ott tartottunk, hogy csak kéthetente volt széklete. Látszott rajta, hogy ez nem hiszti, hanem mélyről jövő félelem.”
Anita és családja bejárták a terápiás utakat: TSMT, csimpaszkodó torna, evésterápia – amit csak lehetett, kipróbáltak. A fordulópont 2021-ben jött el, amikor egy védőnő ajánlotta nekik Ágit, és vele együtt az SSP-módszert.
„Emlékszem, az első 5 órás kör második órája után, úgy három hét elteltével – nemcsak mi, de még a szomszéd is azt mondta: mintha kicserélték volna a gyereket.” A kislány nyitottabbá vált, kergette a macskákat, mászott a fűben, hajlandó volt ráülni a bilire, majd nem sokkal később a WC-re is. A székletprobléma is rendeződött – eleinte háromnaponta, ma már naponta jár WC-re.
Ma már hat és fél éves a kislány, és több mint három és fél év telt el azóta, hogy elkezdték az SSP-t. A nagyobb élethelyzetváltásoknál mindig újrahallgatták – például ovikezdés előtt is. „Annál a gyerek, aki annak idején a bölcsiben csak velem volt hajlandó maradni, és üvöltött, ha meglátott egy másik kisgyereket, az ovis beszoktatás teljesen zökkenőmentes volt. Rengeteg barátja lett, és ő mondott köszöntőt a ballagáson. Ott álltam, és úgy éreztem tényleg megérkeztünk, a lányom iskolaérett lett” – idézi fel Anita.
Ennek elérésében a Focus System is segített 2024. októberétől. A program június végéig tartott. „Rögtön elfogadta, bár erős hullámvölgyeket is megéltünk, mert volt egy szakasz, ahol nagyon érzékennyé vált, sokat sírt, extrém érzelmi kilengései is lettek, de aztán az utolsó 40 óra kisimította a nehézségeket. A végén már sajnálta, hogy vége lett. Sosem hittem volna, hogy egyszer eljutunk oda, hogy örömmel megy egy intézetbe, koncentrál, és tényleg odateszi magát a feladatokban” – mondja Anita, aki úgy látja, bár kislánya máig érzékenyebb, mint az átlag, és ez mindig is része lesz a személyiségének, hatalmas utat tettek meg, és a család lehetőségei újra kiszélesedtek, a világuk lassan kitárult előttük.”
Túl- vagy alulérzékelés
Bartus Ágnes fejlesztőpedagógus, mozgásterápiás szakember szerint
azoknál a gyerekeknél, akiknek az idegrendszeri fejlődése kicsit eltér az átlagostól, ma már egy összefoglaló fogalmat használunk: neurodiverzitás. Ebbe a körbe beletartoznak az enyhe eltérések – mint például a megkésett idegrendszeri érés vagy a szenzoros integrációs zavar – éppúgy, mint a tanulási nehézségek, az ADHD, a diszlexiás, diszgráfiás tünetek, illetve az autizmus széles spektruma.
A szenzoros integrációs zavar azt jelenti, hogy az agy számára nehézséget okoz az érzékszerveken keresztül beérkező ingerek összehangolása, értelmezése és megfelelő kezelése. Ennek következtében a gyermek egyes ingereket túl intenzívnek élhet meg, míg másokat alig vagy egyáltalán nem érzékel. A túlérzékeny gyerekek például hevesen reagálhatnak bizonyos hangokra, mozgásélményekre vagy érintésekre – előfordulhat, hogy kerülik a hintázást, forgást, vagy szorongást vált ki belőlük egy ugató kutya, a porszívó hangja, esetleg egy rovar közelsége. Ezek a reakciók nem „túlzások” vagy „hisztik”, hanem valóban megterhelő élmények lehetnek az adott gyermek számára.
Az alacsonyabb érzékelési küszöbbel élő gyerekek gyakran „jó gyerekeknek” tűnhetnek – csendesek, visszahúzódók, nem keltenek feltűnést, és nem viselkednek zavaróan. Mind a két típusnál előfordulhat, hogy nehezen érzékelik saját testi szükségleteiket: például nem veszik észre, hogy szomjasak vagy éhesek. Ez azzal is járhat, hogy csak nagyon szűk ételrepertoárt fogadnak el, ritkán kívánják meg az ételt, vagy nehezen alakul ki náluk a szobatisztaság – bizonyos esetekben székletvisszatartás is megfigyelhető.
A kislány, akinek a történetét korábban megismerhettük, Ágnes szerint klasszikusan ilyen szenzoros tünetekkel küzdött: az evés és a székletvisszatartás okozott nehézséget, állandó készenléti állapotban volt, sokféle környezeti ingertől félt – hangoktól, kisállatoktól, más gyerekektől. Nehezen illeszkedett be az óvodába, még a kertbe kimenni is félelmetes élmény volt számára.
„Ilyenkor nagyon fontos megérteni, hogy a gyermek nem »akaratos« vagy »hisztis«, hanem az idegrendszere nem tudja megfelelően szabályozni az őt érő ingerek áramlását. Ilyen esetekben a hallásterápiák – például az SSP (Safe and Sound Protocol) vagy a Focus System – valódi segítséget jelenthetnek” – mondja Ágnes.
Hogyan működnek a hallásterápiák?
Az SSP például az úgynevezett középfül izmait aktiválja, és ezen keresztül hat a bolygóidegre (nervus vagus), amely a vegetatív idegrendszer szabályozásában játszik kulcsszerepet. A vegetatív idegrendszer felelős azért, hogy a test hogyan reagál a külvilágra – harccal, meneküléssel vagy épp megnyugvással. Ha valaki traumatikus élményeken ment keresztül, vagy szenzoros zavarral él, az agya elsősorban azokat az ingereket emeli ki a környezetből, amelyek veszélyt jelezhetnek. Ilyenkor nehéz nyugodtnak maradni, kapcsolódni, játszani, tanulni.
Az SSP célja az, hogy ebbe a rendszerbe egyfajta „biztonságérzetet” csempésszen. A gyerekek, akik előtte állandó készenlétben éltek, azt szokták mondani a hallgatás után: „olyan, mintha egy meleg takaró alatt lennék”. A test végre megpihen, és ha ez megtörténik, onnantól lehet építkezni. Persze, ez nem csodaszer – az SSP nem old meg minden nehézséget –, de egy erős alapot ad ahhoz, hogy a gyermek nyitottabbá váljon a világ felé, és elindulhasson a fejlődés útján.
A Focus System egy komplexebb program, amelyben már mozgásos gyakorlatok is szerepelnek. Itt az agy különböző területeit – például a homloklebenyt, a figyelemért és mozgáskoordinációért felelős régiókat – célzottan stimuláljuk. A program tartalmazza például szem-kéz koordináció fejlesztését, vesztibuláris rendszerre ható gyakorlatokat, és a mozgáson keresztül történő integrációt is. A cél itt is az, hogy a szimpatikus (stresszválaszt adó) működés helyett a paraszimpatikus (nyugalmi, befogadó) idegrendszeri állapot erősödjön meg – az, amely lehetővé teszi a kapcsolódást, a tanulást és a rezilienciát.
A változás ideje – és mélysége
A Focus System egymásra épülő programjai hosszabb távon érik el hatásukat – de amikor működni kezd, az nagyon látványos tud lenni, véli Ágnes. Hozzáteszi: fontos tudni, hogy az idegrendszer nem a gyors változásokra van hangolva. „Aki tartós változást szeretne, annak tudnia kell: hosszú távú, ismétlődő ingerekre van szükség ahhoz, hogy az idegrendszer új mintázatokat alakítson ki. Ez nem egy-két hónapos folyamat – de ha kitartunk, akkor egy teljesen új életminőség épülhet ki.”
A szóban forgó kislány példája is ezt mutatja: „Az SSP-vel indulva, majd a Focus System programot követve nemcsak a székletvisszatartás oldódott, hanem az evéshez való viszony is változott, csökkentek a félelmei, egyre jobban be tudott illeszkedni a közösségbe. Az a gyermek, aki korábban rettegve húzódott hátra egy óvodai udvaron, ma már barátokat szerez, szerepel, beszédet mond a ballagáson. És ez nem csoda – hanem egy következetes, idegrendszert támogató, biztonságot építő folyamat eredménye” – összegzi a fejlesztő pedagógus.
Ha szeretnél többet tudni arról, hogyan támogatja az idegrendszert, az SSP, az RRP, valamint a Focus System, olvasd el a cikkemet a témában.