A legkisebb gyermekem miatt kerestem fel Ágit, akit a sógornőm ajánlott. Az első pillanattól kezdve szimpatikus volt számomra Ő, a módszer, amivel dolgozik, és a hozzáállása a gyerekekhez. A diagnózis: idegrendszeri érettlenség. Bianka 6 éves volt. (két nővére van Aida 8 és Dia 10) tipikusan a „legkisebbként” volt kezelve. Szinte fel sem tűnt, hogy hatalmas lemaradásai voltak. 6 évesen, egy 3-4 éves értelmi, érzelmi szintjén volt. Hangdifferenciálási probléma olyan súlyos volt, hogy még hallás vizsgálatra is elmentünk, hogy biztos, hogy jól hall-e a gyerek. Rajzai egy 3 éves szintjének feleltek meg. Memóriája 5 másodperces volt. Képtelen volt megjegyezni szavakat, is, nemhogy verseket, történeteket. Negatív érzelmeit hatalmas, hangos, hosszú hisztikbe fejezte ki. (A nagyok elég nehezen tolerálták). Utált fésülködni, mindig ugyanazokat a ruhákat vette fel, rettentő rossz alvó, (baba korától kezdve) vékony rossz evő gyerek volt. Szinte pontosan egy évvel ezelőtt kezdtük el a közös munkánkat. Az első lépésként lehallgattunk egy 5 órás sspt. Hát megdöbbentem: egy csuda empatikus, segítőkész, nagylány bújt elő Biankából. Közben 6 hétig ment a csecsemőreflex torna, mert az összes csecsemőreflexe megmaradt Biankának. A torna egy örült rémálom volt. A pár perces torna számára 20-30 percig is eltartott, mert abban az időben semmi nem ment egyszerűen. Közben a testvéreivel is lehallgattuk az ssp, és náluk is hasonlóan hatott. Segítőkészek, önállóbbak lettek. Szeptemberben kezdtük el a Focus Systemet márt otthon. Éltem a lehetőséggel, hogy mindenki irányítottan hallgassa végig a számára megfelelő programot. A legnehezebb dolog az volt, hogy mindenkinek a heti 4 óra „zene ideje” meglegyen. A nagyoknak már iskola volt, edzések, tanulni való. Készítettem egy heti rendet, amihez szigorúan ragaszkodtam. Viszont voltak dolgok, amiket háttérbe kellett helyeznem. Ilyenek voltak például az otthoni matek, olvasás, írásgyakorlások, a hétvégi takarítások, nagy főzések. Szeptembertől-májusig hallgattuk a zenéket, csináltuk a tornákat. Kezdetben még hatalmas kreativitásra volt szükség, hogy a tornagyakorlatokat játék formájába ültessem át. Az összes létező játékunkat megpróbáltam úgy használni, hogy azok a torna kiegészítései legyenek. A nagyok lelkesen csatlakoztak és az ő ötleteiket felhasználva alakítottuk ki a tornákat. Mire elérkezett a március, Bianka már csak a tornát is képes volt végigcsinálni. Minden nap önmagát próbálta meg legyőzni, és ez sikerült is. A változás, amit most tapasztalok óriási. Az óvódában már őt választják ki főszereplőnek, irányítónak, mert mindent tud. Étvágya kitűnő lett, alvásról nem is beszélve. Imád aludni. A memória játékban, mindig megver. Logopédiára is kezdtünk járni, ott sok házi feladatot kap. Ezeket önállóan megcsinálja. Ha valami sérelem éri, képes elmondani, meg tudjuk beszélni, meg tud vigasztalódni. Most visszatértünk a csecsemőreflex tornára. 5 perc alatt végez a gyakorlatokkal, van, hogy ő szól, hogy „anya, a tornát még nem csináltuk meg”. Igazi iskolás nagylány lett. Mint már említettem, a két másik lányom is végig hallgatta a Focus Systemet. Egy pár gondolatot róluk is ejtenék. Aida 8 évesen nem volt hajlandó mások elé kiállni, olvasni, verset mondani. Soha nem szerette, ha néztük, ahogy táncolt, vagy énekelt. Ez azért volt ijesztő, mert elkezdett ugráló kötelezni, és felválogatták a versenyzők közé. Februárban volt az első versenye, ahol nem kevés ember előtt kellett megmutatnia, hogy mit tud. Nagyon izgultunk, hogy ki merjen állni. És bizony sikerült!!! Életet első versenyéről egy arany és egy ezüstéremmel tértünk haza. A verseket szépen elmondja az iskolában, nincs belőle gond. Matematika területén is sokat javult a helyzet a gyengébb tanulok közül felkerült abba a csapatba, akik nehezebb matekpéldákat is képesek megoldani. A legnagyobb lányom Dia is lehallgatta, és a tornát is végig csinálta. A legnagyobb hatása rá a „nyugi program” volt. Esténként lefekvéskor Ő kérte a legtöbbször, szeretett raja elaludni. Kipihentebb volt abban az időben. Én végül Rólam egy pár gondolat: A „nyugi zenét” hallgattam, amikor csak tehettem, takarításhoz, főzésez. Saját tapasztalatom az, hogy sokkal nyugodtabb voltam, vagyok, valahogy a feszültségeket feloldotta.
6 éves súlyosan veszélyeztett diszlexiás kislány anyukájának a beszámolója
