Messziről indult a törtenet, alig alvo, szenzoros, nem hozzátáplálható, massziv szekletvisszatartassal kuzdo, mindentol panikolo baba es totyogok voltunk. Fizikailag teljesitokepessegunk hatarat feszegettuk az alvasmegvonas miatt. Csak ölben csak állva lehetett lenni. Ahogy nott a beszed indult, de a beszedertes nem volt jo, egyensuly es tererzekelesi problema is volt. Jardarol nem lepett le, sokaig anyatejes volt mert sem pure sem darabos etelt nem fogadott el. 13-14 honapos koraban onnan indultunk (megannyi probalkozas utan) hogy a pombar maci lábát elszopogatta. Termeszetesen senki nem hitt anyának, aki tul sokat olvas es bekepzeli. Tobbfele terapiat is csinaltunk, nem mondom hogy teljesen hasztalan, mert mindenbol igyekeztem megtartani es beepiteni a napjainkba a szamunkra bevalt hasznos dolgokat amikkel ici-picit haladtunk. Nem volt tiltolistas dolog. Sokaig az eves volt a legnehezebb, majd ahogy nott jott a sok szorongas, kutyatol (hangos), macsaktol, bogaraktol, fűtől,ruhaktol, víztől, kisebb gyerekektol, barkitol,zajoktol, bilitol, kakitol, attol ha 1 meterrel arrébb mentem.Nem egyszerre volt minden, de sosem tudtam aznap mi lesz. A legnyomasztobb a szekletvisszatartas volt (1-2 hetig is, annak ellenére hogy kapott lazitot, hajtót, kupot). Nyilvan az sem segitett hogy kozeledett az ovi es nem artott volna szobatisztulni, de tudtam hogy a „jaj majd nyaron melegben leveszed a pelust” nalunk nem mukodne. 2021-ben bolcsis jatszocsoportba nem maradt meg, eloszor velem sem, nelkulem meg plane pedig ez csak 1-2 óra volt heti egyszer. Ekkor olvastam egy fb csoporttars tapasztalatait az SSP-rol. Majd itt a csoportbeli anyukaket is, es volt akivel fel is vettem a kontaktot. Sajna még vartam novemberig, mert mindig volt valami, akkor irtam Aginak. Majd decemberben egeszen rossz periodus jott össze a sok szorongas, panikszeru reakcio… Akkor ugy ereztem itt es most kell az SSP. Ugy biztam benne annyira akartuk hogy mukodjon. Es mukodott. Rogton elindult a valtozas,mikor elkezdtuk, mint valami varazsutesre. A teljes szobatisztasaggal indult, azt mondta „jolvanna raulok” es belepisilt, majd belekakilt a bilibe. Es azota mar nagy wc. A kakilas 1-2 naponta van. Már nem sirunk, kinyomja es kesz, baleset sem volt. A kertben a fűre ramereszkedett, ma mar ott fociznak, a kertben allandoan ás, lapatol, locsol, eszi a gyumolcsot. Mindenkivel irto cuki. Beszokott az oviba most osszel, szereti is (nagyon jo pedagogusokat kaptunk). Ja es a panik felelem az allatoktol mintha nem is lett volna. Ez az elso kör ssp volt. (kiveve az ovikezdest, mert akkor focusoztunk). Kajaban mar tobb komponensu dolgokat is eszik. Az oviban altalaban levest kostol. Hizott is. Aztan nyaron elkezdtuk a focus systemet. En ugy irnam le hogy finomhangolt. Egy szeretgetos, magaban is eltevekenykedni kepes, ugyes manocska lett. Gyonyoruen épít barmibol, fozocskezik, boltosat jatszik, rajzol, alszik, en el tudtam menni dolgozni, az oviban minden fellepesen az egyik leglelkesebb volt a szinpadon. Ja es szajon at beveszi a folyékony gyogyszert (oriasi dolog, annak aki korabban reflexbol visszaoklendezte) Mindez tulajdonkepp 10 honap leforgasa alatt. Tudom hogy sok energiat fektet Agi abba is hogy edukalja a szuloket, de van a ketsegbeesesnek az a pontja mikor csak azt akarod hogy mukodjon, mindegy mi van a hatterben, mi a tudomanyos magyarazat, csak mukodjon es mukodott nalunk. Sőt elvarasokon feluli tempoban. Koszonom Agi, hogy tanulsz, es ezt a tudast mi kamatoztathatjuk.
4 éves szenzoros kislány anyukájának beszámolója a programról
