„Hosszú lesz a mi történetünk hisz velünk csoda történt. Erre mást szót nem találok. 3 éves autisztikus kislányomon az első kör SSP és az első kör Focus System! Nincs auti kódja egyenlőre. Kevert specifikus zavar kódja van. Kezdjük az elején! 2021.februárjában vettem észre a kislányomon, hogy valami nincsen minden rendben. Sőt inkább semmi sincsen rendben. Akkor volt 20 hónapos! Nevére nem figyelt, szelektálva evett azon belül is inkább a szilárd ételek, de abból sem minden.(felvágottak, zsemle, kenyér, péksütik, kakaó, nasik). Ennyiből állt az étkezés sőt voltak napok amikor csak a kakaó kellett neki. Pohárból nem tudott inni, hajlandóságot se mutatta felé, evőeszközökkel szintén nem tudott enni bár úgy nem is csoda, ha főtt ételt sem evett SOHA SEMMIT! Gyümölcsöt, zöldséget szintén nem evett, levek formájában megitta, de az üveget nem volt hajlandó magától megdönteni mi nekünk kellett tartani. Nem mutogatott és nem is beszélt egyetlen egy szót sem. Sőt azt se értette mit beszéltünk hozzá. Gyere és a nem szót értette, de ezen kívül semmi. Bármit kértünk tőle a kezünkbe sosem adott semmit, inkább eldobta. Magától sem adott oda semmit a kezünkbe. Mindent a szájába vett kivétel nélkül. Vegyszeres felmosófejet előszeretettel szivogatta vagy a szappant rágta. Ezeken kívül is bármit a szájába vett. Persze, ha láttuk nem hagytuk neki. Mutattam neki valamit nem nézett arra amerre mutatok. Nem érdekelte. Sorbarendezett brutál módon. Éjjeli szekrényeket itthon elhúzta sorbarendezte, játékait, tejeket, kavicsokat, a hugának a tápszeres dobozait, műanyag üvegeket, kockáit, plüss állatait kör alakban rendezte. Mindennapot sorbarendezéssel kezdett, ahogy felkelt. Tényleg mindent centire pontosan egymás mellé helyezett kivétel nélkül bármit. Akár a tésztákat is. Bármit. Persze, ha véletlen elborult az amit sorbarendezett akkor volt ám cirkusz vergődés, ordítás. Ennyiből állt a játéka. Teszek fel pár képet mindenről. Motorral, futóbiciklivel nem tudott menni sőt üvöltött rajta. Játékokat nem értette, hogyan is kellene használni pl.formakirakó a formákat is egymás mellé centire pontosan helyezte. Minket a szüleit sem ismert meg. Persze örült, ha látott minket kaptunk egy mosolyt és ennyi, de azt nem tudta, hogy én az anyja vagyok, az apja meg az apja.. Nyilván a mamákat meg végképp nem ismerte fel. Lábbelieit nem tudta egyedül felvenni. Csecsemő sírás hallatán üvölteni, vergődni kezdett… 2020.decemberében született meg a huga a poklok pokla volt az első pár hónap. Nagyon féltékeny volt a huga miatt, ráadásul üvöltött is amint meglátta, ha meg sírni kezdett a hugi akkor Amira is kőkeményen! Borzasztóak voltak így a napok, hisz a kicsi meg 2 óránként kelt éjszaka, Amira meg napközben minimum 14 órát végig üvöltött… Hangos gépek hangja miatt is sírni kezdett és füleit befogta. Pl.: benzines fűnyíró, flex, fűrész stb. Kezeivel sűrűn repkedett csuklóból. Térden előre-hátra ugrál/t. Nem volt terhelhető ezalatt azt értem, hogy a séta esélytelen volt nála. Élmény megosztása nulla volt. Szerepjáték nulla volt. Olyan, hogy közös játék, puszi, ölelés soha sem volt. Bújni hozzánk szeretett, de annál többet már nem. Páros lábbal nem ugrált. Ha kapott valami ajándékot örömét nem fejezte ki. Minden mindegy volt csak a sorbarendezés volt a lényeg, ha nem evett az sem érdekelte. Éhségét soha sem fejezte ki így én találgattam mikor lehet éhes. Velünk egy asztalnál soha sem volt hajlandó enni feszt járkált az étellel. Semmibe sem volt bevonható. Nem utánozott minket, a mondókás mozdulatokat sem.. Semmit sem! Az se érdekelte, ha mondtunk neki valamit, volt idő mikor énekelni akartam neki de arra is üvölteni kezdett. Hintába sírt a látványától is már sírni kezdett. Fején a hajgumin kívül semmit sem tűrt el. Ágit 2021.áprilisában kerestem meg és 2021.május 10-én mentünk hozzá először így kezdődött a mi történetünk vele. Ezekkel a tünetekekkel! SSP-ből 5 órát hallgatott a Focus Systemből 60 órát majdnem 1 év alatt. Csodák csodájára az első pillanttól kezdve elfogadta a Focus System felhallgatóját. IMÁDTA SZÓRÓL SZÓRA. UTÓBBI IDŐBEN KÖZÖTTÜNK ALUDT A GÉP. Mintha érezte volna, hogy ez valami jó dolog lesz és az is volt. EGY CSODA! Mást nem tudok írni erre a két fajta zenére csak, hogy CSODA! Tegnap hallgattuk le az utolsó órát a kislányommal. Mikben változott? Mindenben. Amiket felsoroltam tüneteket 90%-a eltűnt. Ami megmaradt az a sírás, ha más gyermek is sír, de néha kontrollája magát illetve a térden ringás ami megmaradt még nála, de az se olyan sűrűn már. Hihetetlen, de így van. Ma ahogy voltunk Áginál még ő is megkönnyezte nem hitt a szemének szerintem, hogy az a kislány akinek tavaly ilyenkor minden mindegy volt, nulla szemkontaktussal, nulla játékkal az a kislány megváltozzott sőt vett egy fordulatot pozitív irányba! Amira játszik. Úgy, ahogy „kell”. Velünk és másokkal is. Fogócskázunk, labdázunk vagy idebent a házban játszunk valami jót. Figyel a nevére, tart szemkontaktust sőt keresi is. Várja a reakciót tőlünk, ha mondjuk rajzol vagy játszik megmutatja nekünk. Motorozik, futóbiciklizik sőt már a rendes biciklivel is próbálkozik. Szépen ügyesen jön mellettünk vagy előttünk akár gyalog is! Hosszú távon! Üveget magától megdönti. Szereti a hintát nem sír. Sőt magától beleül. Elkezdett szavakat mondani! Felismer minket és utánoz is. Segít nekem a házimunkában pl. Terigetés, mosogépbe bepakol stb. Bevonható szinte mindenbe, érdeklődik. Testvérét imádja, imádnak együtt játszani birkózni. FŐTT ÉTELT eszik ezáltal tud most már enni kanállal, villával és iszik pohárból is. Emlékszem bolognait evett legelőször. Annyira nézte, ahogy eszem. Hát oké mondom szedek, bár tudom, hogy én fogom megenni. Hát nem!!!! Leült elém az asztalhoz és ettünk együtt szépen. Sírtam! Mert több, mint 18 hónapot vártam arra, hogy egyen főtt ételt és ráadásul azt amit én főzök. Aszalt gyümölcsöt imádja, zöldséget magába nem eszik de mondjuk gyrosban vagy valami főtt kajcsiban megeszi. Nem rendez sorba. Semmit sem! Kezd önállósodni. Levetkőzik a pancsihoz, kiszolgálja magát és a szobatisztaság fele is haladunk már szépen ráül a bilire magától. Igaz még nem produkált bele semmit sem MÉG, de a szándék megvan már végre! Sapkát, kabátot, cipőt magától felveszi vagy kicsi segítséggel. Páros lábbal ugrál. Elkezdett mutogatni. Legelőször tavaly karácsonykor mutatott rá az apjára. Ez volt a legnagyobb karácsonyi ajándék amit mi szülők kaptunk. Egyre több és több mindent megért amit mondunk neki, vagy kérünk tőle. Jönnek a szavak is szépen így. Van logikája, összeköti a dolgokat. Pl.: a szemetet a kukába dobja, pancsikor le kell vetkőznie és szépen a szennyes közé dobja, cipőt felveszi akkor tudja, hogy megyünk valahova meg ehhez hasonlók. Leül velünk egy asztalhoz így mindennap négyesben eszünk végre már. Szerepjáték is kezd beindulni. Mindennel olyan szépen játszik, ahogy „elő van írva”. Formakirakót segítség nélkül tudja, hogy melyik forma hova való. Amikor először megláttam el sem hittem. Finommotorikája is rengeteget fejlődött. Szeretne könyvet nézegetni van amikor odahozza nekünk, hogy együtt nézzük. Kapunk tőle puszit és nagy öleléseket is. Oviba amikor megyünk érte jön oda, szalad, ölel és puszit ad. Boldog, hogy lát minket. Érezzük, hogy kötődik hozzánk és a nagyszülőkhöz is. Óvónéniktől is mindig elköszön szépen. Integet és mondja, hogy pápá. Nem üvölt végre 14 órát, hanem próbál szavakkal kommunikálni. Nyugodtan lehet a kerti munkákat is úgy csinálni, hogy nem sír. Apjával együtt nyírja a füvet a játék fűnyírójával. Semmilyen hangos dologtól nem fél és füleit sem fogja be. Csuklóból nem repked. A szájába nem vesz be semmit sem!! A kajcsin és az innivalón kívül persze! Így már nyugodtan előtte hagyhatom pl. A felmosót.Kérésre és kérés nélkül is a kezünkbe ad bármit. Maga a közérzete is sokkal, sokkal nyugodtabb. Nincsenek görcsös mozgásai. Cumiról is szépen leszokott sírás nélkül. Pedig ő nagy cumis volt ám. Homokozóban is ügyesen játszik, játszunk. Igazából mindennel. Felismeri az állatokat és azok hangjait utánozza. Sok szót mond már. Próbálja magát kifejezni. Ez volt ami első, de nem utolsó utazásunk Ágival az SPP-vel és a Focus Systemmel. Pár hónap múlva folytatjuk, addigis kapcsolatban leszünk Ágival. Minden auti tünete ami volt eltűnt neki. Ez hihetetlen! Mai napig nem fogom fel. Kb. 1 hónap múlva megyünk vissza a szakszolgálathoz felülvizsgálatra kíváncsi vagyok mit mondanak Amirára. Ők se fognak hinni a szemüknek.. Néha még sem hisszük el, hogy lett egy boldog, vidám, bújós, játékos, vidám lányunk.”
2 éves autista kislány szülei tapasztalatai. 3 éves korára, a fejlesztőprogram negyedénél, lekerült az autizmus diagnózis a kislányról:
