Mi családilag csináltuk végig az SSP-t. Az akkor 5 éves kisfiamnak enyhébb idegrendszeri éretlensége miatt nagy problémát jelentett néhány helyzetet kezelnie, olyan apró dolgokon tudott” kiakadni” heves sírással reagálva, ami mindenki számára érthetetlen volt, pl.kioldódott a cipőfűzője vagy a ruhájára cseppent a kakaó.
Az is nehéz volt neki, hogy tekintettel legyen másokra, a legtöbb kirándulásunk vagy közös családi programunk kudarcba fulladt emiatt, mert képes volt egy teljes napot végigduzzogni amiatt, ha valami nem az ő kedve szerint történt, nem lehetett ebből a helyzetből kimozdítani, emiatt már kedvünk sem volt ilyeneket szervezni, ahelyett, hogy élvezet lett volna egy-egy ilyen alkalom, a nap végére mindenki kikészült idegileg.
Természetesen rendszeresen tornázunk is az Ági által adott mozgássor alapján. Az SSP után nálunk megdöbbentő változás a szociális viselkedésében történt. Sokkal odafordulóbb lett a testvérei felé, segítőkészebb, gondoskodóbb. Illetve sokkal jobban igényelte a testközelséget, bújósabb lett. Fokozatosan pedig a fent említett viselkedése is megváltozott, most már nem probléma 1-1 kiruccanás, mert kedvesen, érdeklődően vesz részt ezeken.
Én pedig PTSD (posttraumás stressz szindróma) miatt hallgattam le már 2x az SSP-t. Én szinte folyamatos felfokozott állapotban élem a mindennapjaim, nem igazán sikerül lenyugtatni az idegrendszeremet. Az SSP alatt és után pár napig megtapasztalhattam a szinte teljes nyugalom érzését, csodálatos volt érezni, hogy van ilyen is. Lesz még ismétlés, hogy minél jobban rögzüljön ez az állapot
Közösen együtt- SSP
