Komplikált születés- neurodivergens fejlődés

Szeretném én is elmesélmi az SSP-vel kapcsolatos tapasztalataimat.
Ahhoz, hogy lássátok, hogy hogyan jutottam el idáig, úgy el kell meséljem a törtenetünket.
Hosszú és fájdalmas 19 hónap van már mögöttem a kisfiammal.
Első baba, 37.hétre született indítással, oxytocinnal. 28 hetes várandós voltam, amikor mélyvénás trombózist kaptam. Születése után 3 héttel később vettem észre a ferdefejtartást nála. Koponya UH agyvérzest irt le, ami később felszívódott. 7 hónapos koráig dévényeztünk, 6 hónapos korától hordom korai fejlesztésre, túl vagyunk 2x 2hét pfaffenrot terápián, 10 hónapos korától TMST-zünk, és most 3 hónapja keztdük a HRG terápiát és a korai fejlesztés helyett most komplex gyógypedagogiai fejlesztést kap.
Csecsemőként nem aludt, rengereget evett. Nem gagyogott, csak nyígott 0-24ben. Full testkontaktot igényelt, hurciztunk rengeteget, adamoztunk, ringatás nélkül esélytelen volt elaltatni. Pihenés az volt, amikor nem voltunk itthon, úton kellett vele lenni, akkor nem nyígott. Az úgynevezett „nyígása” 0-24ben elviselhetetlen volt. Beszédfejlődése a terápiák ellenére vontatott volt, öntörvényű, egyáltalán nem fogad szót, küzd a szabályok ellen. Taktilisan szenzoros.
A játékaival egyáltalán nem játszik, folyamatosan szórakoztatni kell. Ingerkereső. Idegrendszero éretlensége van. Nem tud elméllyülni egy-egy dologban, folyamatosan megy, nagyon szeret kint lenni. Hiába igényelte mindig is a szoros közelségemet, mégsem éreztem azt, hogy engem akar, az anyukáját, és hogy kötődne hozzám, hanem csak „használ”.Mindig újabb és újabb terápiás lehetőségek után kutattam, mert azt éreztem, hogy nincs rendben, valami még hianyzik, de nem tudtam megfogalmazni konkrétan, hogy mi az, ami mégis elválaszt kettőnket annak ellenére, hogy nonstop együtt voltunk. Mindezekre rátesz az, hogy nagyon erős többemberes habitusa van. Tényleg nonstop figyelmet igényel.
Engem a játéktevékenysége, nyugtalansága, megnyugtathatatlansága zavart és az, hogy tényleg minden erőfeszítésem és igényei kielégítése ellenére nem megy át neki az info, nem éreztem a kötődését felém. Külső szemlélők szemében cuki, huncut, eleven gyerek, akit az édesanyja biztosan nem nevel, akire az édesanyja biztosan mindent ráhagy, aki el van kényesztetve.
Valami hiányzott és erre csak akkor jöttem rá, hogy mi, amikor elkezdtük az SSP-t.
A kapcsolódás…. felém és a környezetéhez….
Kicsit bátortalanul kezdtem bele, kicsit szürreálisnak tartottam az egész terápiát és nem is teljesen értettem. Kb. 2 hónapot gondolkodtam rajta, olvasgattam utána. Mivel iszonyatosan fájtak a mindennapok, borzasztóan el voltam keseredve és láttam, hogy a gyermekem is szenved, így eldöntöttem, hogy belevágunk.
A változások elég hamar, apró lépésekben történtek. A legszembetűnőbb az volt, hogy elkezdett játszani és elkezdett játszani velem. Elkezdte megérteni, amit mondok, megváltozott a viselkedése velem szemben. Már nem harcolt ellenem, hanem figyelt és apró lépésekkel, de elkezdett együttműködni velem. A nap minden pillanatában igényelt, de nem azért, mint korábban, hogy ezt a folyamatos diszkomfortját asszisztáljam, hanem, hogy közösen játszunk. A „pötyis” kirakót, amit korábban a kezébe nem vett, azt elkezdte kirakni, a könyveket együtt tudtuk lapozni és végre tüzetesen is megnézte, hogy mi van egy-egy oldalon. Elkezdett képekre rámutatni.Beszéde színesebb lett, mondókát kezdeményez. Szemkontaktust tart mondókánál. 2 db 2 szavas mondata lett. Soha nem volt egyértelmű jelzése arra, hogy mikor éhes vagy szomjas, mindig időre, vagy érzésre etettem. Most kézen fog és kivisz a konyhába és jelzi, hogy éhes, szomjas. A kismotorjára sosem ült, most magától vette elő és ráül. A játszótéren negyed annyi területet szalad be és észreveszi, hogy vannak mások is. A katarzis nálam akkor érkezett el, amikor egy éjszaka a szokásos alvási rutin után nem aludt el az ágyában, hanem magam mellé tettem és úgy aludt el. Én azt az érzést nem tudom elmondani, némán zokogtam mellette a sötétben. (Soha nem tudott mellettem elaludni, fetrengett, hajamat tépte, harapott, csapkodott korábban). Már nem úgy telik el egy napunk, hogy céltalanul téblábol a lakásban és nem érdekli, hogy játszani akarok vele, hanem hosszú órákat töltünk el közösen aktív játékkal. Megjelent nála a derű, az öröm. Szívesen fogadja, ha incselkedek vele, benne van a közös mókában. Számomra is intenzív volt ez az időszak, minden erőmmel azon voltam, hogy ezt a nyugalmat, kapcsolódást kihasználjam, fenntartsam. Voltak mélypontjaim, mert nagyon elfáradtam, de hála Áginak túl tudtam lépni rajta. Nagyon hálás vagyok neki, hogy támogatott emberileg is ebben az időszakban, hogy segített értelmezni a gondolataim, hogy hagyta, hogy megéljem minden pillanatát az érzéseimnek, hogy kendőzetlenül kitárhattam neki a lelkem és ő végig ott volt, végig empátiával fordult felém. Szerencsések vagyunk, hogy egy ilyen izig vérig a hivatásának élő szakember vezetett minket. Mindenképp szeretnénk 2.kört az SSP-ből.