Engedjétek meg, hogy elmeséljem a történetünket. 8 éves a kislányunk, Panna. Születése óta igyekszünk ‘megfejteni’ Őt, kicsit mindig ‘más’ volt mint a többiek. Babaként sokat (rengeteget) sírt, keveset evett, keveset aludt. Nem viselte el az autóban utazást, nem szeretett játszó térre járni, a családi összejöveteleket sem szerette (hogy csak néhányat említsek) Első gyermekes szülőként azt gondoltuk, hogy semmi gond. Ő ilyen! Kicsi még, ki fogja nőni. A környezetünkben is mindenki ezt mondta. Igyekeztünk mindent úgy alakítani, hogy jó legyen neki. Mindig minden vizsgálaton rendben találták, szépen fejlődött mindenben. 3 éves korában kezdődött az óvoda. Nehezen szokott be, sokszor sírva kérte a felnőtteket és gyerekeket , hogy ne nevessenek. Sokat volt felsőlégúti problémája ami minden esetben fülgyulladással is járt. Ezt is normálisnak ítéltük, hiszen közösségbe került. Mivel én otthon voltam a kis húgával, sokat lehetett otthon velünk. Az utolsó évben megtörtént egy iskola érettségi vizsgálat, ahol mindent rendben találtak. Ezután, 2020 januárban beköszönt a pandémia. Szeptemberben Panna első osztályos lett. 2-3 hét után szembesültünk azzal, hogy valami nagyon nincs rendben. Az iskolából sok volt a panasz rá, hogy nem figyel, nem tud egyhelyben megmaradni, sokszor nem marad csendben, rossz a tábla érzékelése, nem tudja az irányokat. Gyakoroljunk sokat, mert ez így nem lesz jó. Értetlenül álltam ez előtt hiszen tudtam jól, hogy tudja az irányokat. Azt gondoltuk, hogy az ovi utolsó évében kevés volt az iskolai felkészítés, hiszen fél évig zárva volt. Senki nem tehet róla, semmi gond, itthon be hozzuk a lemaradást. Kértünk haza gyakorló munkákat, nagyon igyekeztünk. Iskolán keresztül a nevelési tanácsadóba időpontot kértünk. Majd újra lezártak mindent. Iskolába járhattak a kisiskolások. Pannának ijesztő dührohamai lettek, megállíthatatlanul pörgött, teljesen kontrollálatlanul viselkedett de leginkább itthon. Ekkor úgy döntöttünk, hogy nem várunk. Ágihoz kerültünk enyhe idegrendszeri éretlenséget állapított meg és megbeszéltük, hogy megkezdjük a fejlesztést. Iskolát kellett váltanunk, olyan helyet kellett keresnünk ahol megértőek és megengedik, hogy 13h-tól fejlesztésen lehessünk. ( Köszönjük Csaba bácsinak a megértést) SSP-vel próbálkoztunk első körben, de egyáltalán nem tolerálta Panna. Ági hallásérzékenységre gyanakodott. Focus Systemre váltottunk. Már a második hét után elkezdett nyugodni és egy hónap után teljesen megszűntek a dührohamok. Ági javasolt egy hallásvizsgálatot. Megtörtént, rendben találták. A biztonság kedvéért egy másik helyre is elmentünk egy másik vizsgálatra.Mindent rendben találtak. Focus system Home programosok lettünk 1év eltelt. Ági javasolta, hogy még egy hallásvizsgálatra azért menjünk el egy hallásdiagnosztikai központba. Elmentünk és megállapították, hogy Pannának erős hallásérzékenysége van. Emiatt nagyon hamar túlterhelődik az idegrendszere. Ez vezet magatartás és figyelem problémákhoz.
Ami miatt leírtam ezt Nektek az a boldogság es a hála. Boldog vagyok mert láthatjuk az ‘alagút végét’, tudjuk a megoldást. Mérhetetlen hála Áginak, hogy kitartott mellettünk, támogatott es mindig számíthattunk rá! Nem csak szakmailag hanem emberileg is!!! Nagy és fájdalmas harcokon, vívódásokon és önhibáztatáson vagyunk túl. Iszonyú mélypontokat és kudarcot éltünk meg családilag és én Anyaként is. Rengeteg bántással és meg nem értéssel találkoztam. Mindenkinek volt véleménye de segítő keze senkinek. Mire Ágihoz kerültünk, magam is elhittem, hogy én rossz anya vagyok aki nem tudja (meg) nevelni a gyermekét. Magamra is és Pannára is haragudtam. Mentálisan kimerültem. Ági a legnehezebb pillanatokban ott állt mellettünk és fáradhatatlanul ismételte, hogy mi miért történik a kislányommal. Tanított megnyugodni és megnyugtatni. Hosszú út áll még előttünk, de hamarosan sokkal könnyebb lesz Pannának . KÖSZÖNJÜK ÁGI
Dührohamok, kezelhetetlen viselkedés
