Mi is szívesen megosztjuk veletek 4 éves kislányunk történetét. Harmadik gyerekként lazán bevállaltuk (tervezetten), hiszen már az előző kettőnél kikupálódtunk (gondoltuk mi), ide nekünk egy harmadik gyerkőc. Mi már mindent tudunk jelszóval. Hát majdnem így lett… Gyönyörű szépséges szőke kislányunk aranyosan cseperedett, bár mindenben különbözött attól amit eddig megszoktam a testvéreinél. Először azt vettük észre, hogy mindenben egy kicsit lassú. Később állt fel, később kúszott, később szólalt meg, később jött a foga, később lett szobatiszta. Mindig mindent egy kicsit később csinált, de azért pont mindig belefért abba az intervallumba, hogy az orvos vagy védőnő még „határesetként” kezelte, mondván hogy majd belehúz. Bár azért pár piros felkiáltó jelet sikerült begyűjtenünk súlyméréskor a védőnéninél. Ami nagyon feltűnő és érthetetlen volt számunkra, hogy soha nem volt éhes, soha nem volt fáradt és nem akart aludni, és a játszótéren a pörgős játék után soha nem szédült el. Így érkeztünk el a kedvenc életkori állomásunkhoz, a dackorszakhoz. Ezt pár szóban úgy tudnám összefoglalni, hogy semmiről nem tudtuk meggyőzni, semmit nem fogadott el, úgy tett mintha nem értene semmit és direkt teljesen az ellenkezőjét csinálta amit kértünk tőle. Ezt napi 24 órában. 3 éves korára ott tartottunk, hogy se boltba, se barátokhoz, semmilyen rendezvényre nem tudtunk eljutni, mert nem tudtuk a viselkedését úgy befolyásolni, hogy az emberi normáknak megfelelő legyen. Ha boltba mentünk, kitépte a kezét és elszaladt, elbújt. Ha barátokhoz mentünk 2 percen belül sírás volt. Ha rendezvényre mentünk, elindult a másik irányba. Szóval ott tartottunk, hogy nem értjük ezt az egészet, és talán segítségre lesz szükségünk. Ez már túlmutatott azon, hogy mi szépen nevelünk egy gyermeket vagy nem. Ágit már régebb óta ismertük, és egy teljesen véletlen és spontán beszélgetés során hangzottak el a szájából olyan dolgok, amitől az állam is leesett. Idegrendszeri éretlenség, ebből kifolyólag viselkedési zavarok stb. Belém csapott a villám, és tudtam, hogy ezt az utat meg kell próbálni, mert a mi kicsi manónknak nem volt sem testi sem szellemi betegsége, a viselkedése viszont nem klappolt. És aztán kiderült minden!!! Szinte pár nap alatt!!! Az idegrendszere alul stimulált. Ezért nem érzi az éhséget, nem érzi a fáradságot, ezért nem szédül el a pörgős hintában! Szeretne ő viselkedni, csak a teste nem hallgat az agyára! Honnan tudtuk? Mert miután megcsinálta a butaságot, mindig jött bocsánatért esedezve hogy nem tudja hogy miért csinálta. Egyem meg a kis szívét. Olyan sokat sírt, hogy én ezt nem akartam, de mégis megtettem. Nos, ezek után kezdtük el hallgatni a zenét. Rögtön együttműködő volt, bár én vért izzadtam hogy egy ültő helyében tartsam. Mi 15 percet lőttünk be, annyit kibírt, rajzzal, kártyával, gyöngyfűzéssel. És működött! Bár az angol zene miatt néha tüntetett, végül megértette hogy ettől okos és nagyobb kislány lesz, és végig csinálta. 100 százalékos fordulás következett be az életében. Fizikailag láttuk rajta hogy mi történik. A legfontosabb talán, és nagyon nehéz amúgy szavakba önteni, hogy mintha a kis agyában a dolgok a helyére kerültek volna, és megszűntek ezek a durván kirívó viselkedési problémák. Nem mondom hogy nem hisztizik néha, ami azért az életkori sajátosságnak is megfelel, de ezek már nem olyan kezelhetetlen hisztik mint amik voltak. Elértük azt hogy megbeszélünk dolgokat és tartja magát hozzá, tudunk boltba menni vásárolni, tudunk találkozni barátokkal mindenféle balhé nélkül. Képzeljétek el, hogy az oviban soha nem aludt, csendben végig várta a pihenő időt. Az ovó nénik kezdetben még leültek mellé, másfél óráig simogatták hogy elaludjon, de feladták. Azt mondták kevés az alvás igénye…. Ma már ott tartunk, hogy igenis el tud aludni az oviban is, nem irtózik tőle. Szól ha éhes, és eszik. Ez nagyon nagy dolog! Képzeljétek volt olyan időszak, hogy naponta akár 5-6 alkalommal főztem hogy valamit csak egyen, de egy falat se lett a vége. Teljes káosz. És ez mind ennek a módszernek köszönhető. Tudjuk hogy kell majd ismétlés, de biztosak vagyunk benne hogy még jobb lesz a helyzet. És még van egy nagyon fontos dolog, amit Ágitól tanultam. Ezek a gyerekek érzik hogy valami nincs rendben velük, és ez folyamatos feszültség forrás számukra. Amit csak tovább görgetnek maguk előtt amíg felnőtté nem válnak, és szinte már kikutathatatlan az egész. Érezzük azt is, hogy sokkal de sokkal kevesebb feszültség van benne, mert végre a kis teste hallgat az agyára. Ennyit szerettem volna megosztani veletek, és csak szorítani tudok, hogy minél több gyerkőchöz eljusson ez a rendszer. Ez egy csoda. A világ legegyszerűbb csodája. Áginak pedig köszönjük a végtelen fáradozását ami arra irányul, hogy a gyerekek élete jobb legyen!
4 éves kislány viselkedés problémái
