Üdvözöllek az oldalamon!
Bartus Ágnes vagyok, a Traumaszemléletű Idegrendszeri Fejlesztés megalkotója. Az oldal célja, hogy hidat építsen a szeretetteljes nevelés, a viselkedés tanulása, a szakmai fejlesztés és az idegrendszer szabályozása közé. A biztonságérzet építése és az egyénre szabott, kapcsolatfókuszú fejlesztési program kéz a kézben jár. A tartós változás akkor születik, amikor a test biztonságot él meg, és újra képes kapcsolódni.
Mi az a traumaszemléletű idegrendszeri fejlesztés?
A traumaszemléletű idegrendszeri fejlesztés abból indul ki, hogy a viselkedés, az érzelmek és a testi reakciók mögött mindig az idegrendszer aktuális állapota áll.
Sokszor nem lehet egyetlen okra visszavezetni, hogy miért nehéz egy gyermeknek (vagy felnőttnek) megküzdeni bizonyos helyzetekkel: lehet benne szerepe születési traumának, oxigénhiánynak, genetikai adottságoknak, eltérő idegrendszeri fejlődésnek vagy átélt traumáknak.
A traumaszemléletben azonban nem az okok kibogozása a lényeg, hanem az, hogy hogyan tudunk most, a jelenben hatni a testre és az idegrendszerre.
A vegetatív idegrendszer – amely a biztonságérzetért és a túlélési reakciókért felel – sokszor beragad a „túlélő üzemmódba”. Ilyenkor a félelem, szorongás, düh vagy éppen a lefagyás uralja a működésünket. A fejlesztés célja, hogy:
segítsük a testet lecsillapodni és biztonságban érezni magát,
erőforrásokat építsünk az idegrendszerben,
újra kapcsolatba kerüljön a test és az agy,
a reaktív, ösztönös válaszok helyett megjelenhessenek a szabályozott, kapcsolódó állapotok.
Ez nem azt jelenti, hogy soha többé nem lesz szorongás, félelem vagy nehézség az életünkben – ilyen nincs. A cél az, hogy legyen belső stabilitás, amelyből vissza tudunk térni a nyugalomba, és képesek legyünk megküzdeni a kihívásokkal.
Amikor az idegrendszer megtanulja jobban szabályozni önmagát:
könnyebben túljutunk a szorongató helyzeteken,
fejlődik a figyelem, a mozgás és az érzelmi rugalmasság,
nyitottabbá válunk a kapcsolatokra,
megélhetővé válnak az apró örömök, a korreguláció és az együttszabályozás pillanatai.
A traumaszemléletű idegrendszeri fejlesztés abban támogat, hogy bármilyen állapotból képesek legyünk visszatalálni a stabilitásba, és egyre teljesebben kapcsolódni önmagunkhoz és másokhoz.
Várlak szeretettel,
Bartus Ágnes
Hogyan támogatható a traumát átélt gyermek? – a fejlődés kulcsa örökbefogadott gyermekeknél
Hangokon keresztül az idegrendszerhez – Így segítenek a hallásterápiák a szenzoros zavarban- Bánosi Eszter írása
„Eljutottunk egy olyan pontra, ahol már tarthatatlan volt a helyzet. Egy cicától is pánikba esett. Ehhez társult a székletvisszatartás – már ott tartottunk, hogy csak kéthetente volt széklete. Látszott rajta, hogy ez nem hiszti, hanem mélyről jövő félelem.”
„Neurológus orvosként is szakmailag hitelesnek tartom a programot – a mögötte álló elmélet sok idegrendszeri zavart megmagyaráz.”
„A hallásterápia nagy jövő előtt áll – és már most érezhető, mekkora különbséget hoz a
család életében.”
„Minden autisztikus tünete, ami volt, eltűnt. Ez hihetetlen! Mai napig nem fogom fel.”
„Az a kislány, akinek tavaly még minden mindegy volt, ma boldog, bújós, játékos, vidám.”
„Szerepjáték, szemkontaktus, kötődés, beszéd – mind megjelent. Ma már együtt eszünk, együtt
játszunk.”
Nem vagy rossz szülő! És a gyermeked sem „problémás”!
Csak néha túl sok ez az egész.
A zaj, a stressz, az ismeretlen helyzetek. A világ néha túl gyors, túl hangos, túl kiszámíthatatlan.
A gyermeked reagál – a maga módján.
Sírással, dühvel, visszahúzódással, zárkózottsággal.
És te próbálod érteni… de belül már te is feszültté, fáradttá váltál.
A trauma- és idegrendszerszemléletű kísérés megérteni változni segít. Abban segít, hogy végre értelmezhetővé váljon az, ami a gyermekedben, vagy benned történik – a viselkedés mögötti idegrendszeri reakciók láthatóvá váljanak.
És hogy legyen kapaszkodó. Neked is. Neki is.
Mert ebben nem kell többé egyedül lenned!